A plasztikai sebész és a klinika kiválasztása
Hosszabb folyamat volt a plasztikai sebész kiválasztása is. Körbekérdeztem azokat az ismerősöket, akikről tudtam, hogy már túl vannak ezen a beavatkozáson és elégedettek az eredménnyel. Fórumokat olvasgattam, az ajánlott orvosok és klinikák honlapjait, plasztikai sebészet árakat böngésztem, míg végül kiválasztottam a nekem legszimpatikusabbnak tűnőt. Sajnos az első találkozásunk nem győzött meg arról, hogy ő lenne a számomra legmegfelelőbb sebész. Úgy éreztem, én csak egy vagyok a futószalagon a többi páciens mellett, nem volt meg közöttünk a kémia. Ekkor jöttem rá, hogy plasztikai sebészt választani olyan, mint jó pszichológust találni. A közös történetünkhöz szükség van bizalomra, szimpátiára. Mivel csalódott voltam, fel is adhattam volna a további keresést, de végül nem így történt.Akkorra már szilárd eltökéltséggel vágytam a műtétre. Folytattam a keresést és szerencsére a második orvosban megtaláltam azt, ami számomra fontos volt. Ő rögtön megértette, hogy nekem a mellnagyobbítás a lelkemről szól, nem hatalmas ciciket szeretnék, hanem azt, hogy a testem arányai helyreálljanak, és ezáltal megerősödjön az önbecsülésem is.
Mellnagyobbítás szilikonnal
A műtétre nem emlékszem, csak az azt követő időszakra és a nagy fájdalomra. Az orvosom megkérdezte az első kontroll alkalmával, hogy hogyan érzem magam. Azt feleltem, úgy, mintha durván mellbe rugdostak volna. A műtét utáni lábadozási időszak különböző állomásokra volt osztható. Az orvos határozottan megmondta, hogy a műtét után nem szabad emelni, lehajolni, ha jó eredményt szeretnék. Aktív emberként nagyon nehéz volt egy helyben maradni, de most minden önfegyelmemet latba vetve, betartottam a tanácsait. Úgy voltam vele, hogy régi vágyam teljesült, sok pénzt kifizettem érte, ne ezen múljon. Az első hét nagyon nehéz volt. Fájt a háton alvás, de tilos volt másként aludni.
A legkisebb gyerekem két éves volt, nehezen esett megállni, hogy ne emeljem fel. A fájdalom azonban mindig mutatta, hogy hol a határ. Két hét elteltével érezhetően javult a helyzet. A régi életem három hónap után tért vissza.
Találkozás az új mellekkel
Nagyon megijedtem, amikor először megláttam őket. Úristen mekkorák lettek! A műtétet követően dupla akkorák lettek, ami látványos változás volt. Bizonytalanság fogott el, hogy valóban jó méretet rakattam-e be. Fél év kellett, mire megszoktam az új testalkatom, már nem érzem, hogy műmellem van. Manapság már fel sem tűnik, az új cicijeim a lényemmé váltak. Nem akartam nagy dobra verni a beavatkozást, éppen ezért időzítettem két éve a karácsonyi ünnepek előtti időszakra a műtétet, hogy kevésbé tűnjön fel a változás a kollégáimnak. Volt bennem egy kis szégyenérzet, hogy nekem új mellekre van szükségem a boldogsághoz, tartottam tőle, hogy mit szólnak majd a barátaim. A reakciójuk meglepő voltt: nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, amik lelkileg hozzájárultak ahhoz, hogy ne érezzem magam implantátumos nőnek.
Kontroll vizsgálatok
A műtét utáni első hat hónapban viszonylag sűrűn találkoztam az orvosommal: varratszedés, kontrollok követték egymást. Most már csak évente egyszer kell kontroll vizsgálaton részt vennem. Ha bármi pici változást éreznék a mellemben, azonnal felkeresném a Doktor Urat. A szilikon implantátum elvileg örökre benn maradhat, de mivel folyamatosan változik a testem, azzal számolok, hogy 10-15 év múlva cserélni kell. Sok függ attól, hogy milyenek a szöveteim, hogy mennyit hízok-fogyok, sportolok-e, hogyan öregszem. De addig is odafigyelek magamra, élvezem a testem”
<-- Vissza aA plasztikai sebész és klinika kiválasztása Borsod-Abaúj-Zemplén megye blog oldalra!