A plasztikai sebész és a klinika kiválasztása
Hosszabb folyamat volt is. Körbekérdeztem azokat az ismerősöket, akikről tudtam, hogy már túl vannak ezen és elégedettek az eredménnyel. Fórumokat olvasgattam, az ajánlott orvosok és klinikák honlapjait, árakat böngésztem, míg végül kiválasztottam a nekem legszimpatikusabbnak tűnőt. Sajnos az első találkozásunk nem győzött meg arról, hogy ő lenne a számomra legmegfelelőbb sebész. Úgy éreztem, én csak egy vagyok a futószalagon a többi páciens mellett, nem volt meg közöttünk a kémia. Ekkor jöttem rá, hogy plasztikai sebészt választani olyan, mint jó pszichológust találni. A közös történetünkhöz szükség van bizalomra, szimpátiára. Mivel csalódott voltam, fel is adhattam volna a további keresést, de végül nem így történt.Akkorra már szilárd eltökéltséggel vágytam a műtétre. Folytattam a keresést és szerencsére a második orvosban megtaláltam azt, ami számomra fontos volt. Ő rögtön megértette, hogy nekem a mellnagyobbítás a lelkemről szól, nem hatalmas ciciket szeretnék, hanem azt, hogy a testem arányai helyreálljanak, és ezáltal megerősödjön az önbecsülésem is.
Mellnagyobbítás szilikonnal
A műtétre nem emlékszem, csak az azt követő időszakra és a nagy fájdalomra. Az orvosom megkérdezte az első kontroll alkalmával, hogy hogyan érzem magam. Azt feleltem, úgy, mintha durván mellbe rugdostak volna. A műtét utáni lábadozási időszak különböző állomásokra volt osztható. Az orvos határozottan megmondta, hogy a műtét után nem szabad emelni, lehajolni, ha jó eredményt szeretnék. Aktív emberként nagyon nehéz volt egy helyben maradni, de most minden önfegyelmemet latba vetve, betartottam a tanácsait. Úgy voltam vele, hogy régi vágyam teljesült, sok pénzt kifizettem érte, ne ezen múljon. Az első hét nagyon nehéz volt. Fájt a háton alvás, de tilos volt másként aludni.
A legkisebb gyerekem két éves volt, nehezen esett megállni, hogy ne emeljem fel. A fájdalom azonban mindig mutatta, hogy hol a határ. Két hét elteltével érezhetően javult a helyzet. A régi életem három hónap után tért vissza.
Találkozás az új mellekkel
Nagyon megijedtem, amikor először megláttam őket. Úristen mekkorák lettek! A műtétet követően dupla akkorák lettek, ami látványos változás volt. Bizonytalanság fogott el, hogy valóban jó méretet rakattam-e be. Fél év kellett, mire megszoktam az új testalkatom, már nem érzem, hogy műmellem van. Manapság már fel sem tűnik, az új cicijeim a lényemmé váltak. Nem akartam nagy dobra verni a beavatkozást, éppen ezért időzítettem két éve a karácsonyi ünnepek előtti időszakra a műtétet, hogy kevésbé tűnjön fel a változás a kollégáimnak. Volt bennem egy kis szégyenérzet, hogy nekem új mellekre van szükségem a boldogsághoz, tartottam tőle, hogy mit szólnak majd a barátaim. A reakciójuk meglepő voltt: nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, amik lelkileg hozzájárultak ahhoz, hogy ne érezzem magam implantátumos nőnek.
Kontroll vizsgálatok
A műtét utáni első hat hónapban viszonylag sűrűn találkoztam az orvosommal: varratszedés, kontrollok követték egymást. Most már csak évente egyszer kell kontroll vizsgálaton részt vennem. Ha bármi pici változást éreznék a mellemben, azonnal felkeresném a Doktor Urat. A szilikon implantátum elvileg örökre benn maradhat, de mivel folyamatosan változik a testem, azzal számolok, hogy 10-15 év múlva cserélni kell. Sok függ attól, hogy milyenek a szöveteim, hogy mennyit hízok-fogyok, sportolok-e, hogyan öregszem. De addig is odafigyelek magamra, élvezem a testem”
← Vissza a főoldalra!